Történelme:
|
A népszerű törpe pinschert sosem fenyegette a kihalás veszélye, bár olykor éppen a túlzott népszerűség vált kárára. Korabeli feljegyzések szerint 1900 előtt a törpe pinscherek bírálata a kiállításokon mai szemmel igen furcsán folyt.
A kutyákat kalitka-méretű ketreceikben vagy a hölgyek karján tekintették meg, s nemhogy nem vizsgálták a kutyák mozgását, de még a díjak odaítélésénél is csupán az volt a döntő, hogy minél parányibb fejű és törékenyebb testű legyen a szerencsétlen jószág.
Az első világháború előtti időszakban a német kiállításokon a törpe pinscherek alkották a legnépesebb mezőnyt, nem ritkán hatvan példányt neveztek egy-egy versenyre.
A háború folytán persze csökkent az állomány, 1925-ben azonban már ismét 1300 kutyát jegyeztek a törzskönyvbe. De visszatérve a törpeség problémájára, Svájcban kb. ötven éve szinte csődbe ment a törpe pinscher tenyésztése, mivel egyre apróbb jószágokat állítottak elő, s a kiállításokon 20 centis, ceruzavékony lábacskájú lények szaladgáltak. Szerencsére - elsősorban - a holland és skandináv tenyésztők nem tévedtek e zsákutcába, náluk a 28-30 cm marmagasságú egyedek alkották az állomány nagy részét.
Aprócska méretéből kifolyólag hajlamos az ember ölebként kezelni a törpe pinschert, de jellemét közelebbről megismerve hamar elveti ezt a feltételezést. Amilyen kicsi a mérete, olyan nagy az életkedve! Roppant élénk, temperamentumos, játékos kutya, lehetetlen mellette unatkozni. Csak az tartson törpe pinschert, aki képes elviselni és megfelelő elfoglaltsággal kielégíteni ezt az állandó, felfokozott életkedvet.